Szabaduló-művészet

   A dohányzás egyáltalán nem egyszerű tétel. Egy pillanat ingeréből születik, de az a pillanat és az az inger emlékek ármádiáját engedi szertefutni a testben. Egy dohányízű csók, a hajnali szellő kávés, nyárszagú csókja olyan reggelekről mesél, amelyeket egyetlen szállal felidézhetsz.

    Ilyenkor csak a nagyon megkeseredettek gondolnak a halállal.

Panelházak töve

1.

– Erre nem tudom, mit mondjak. Nem várhatsz el tőlem semmit. Nem vagyok kegyetlen, csak... Szólhattál volna időben. Amikor még együtt kitalálhattunk volna valamit. Most már… ez csak a tiéd – mondom Anettnek.

Anna-bálra

Ez a mi számunk.
A mi számunkat játsszák.
A nyári fényt, a hintázó szúnyogokkal.

A csillár

Utolsó rész: A zongora

3. rész: A csillár
    – Ki fogja bírni a súlyomat? – kérdezte Adél, miközben a csillár vezetékeivel babrált remegő kezeivel.

Az aranyhegedű

A történetem az aranyhegedűről.
Ötvenedik karcolatom kottáját lefűzve, büszkeségemtől felbuzdulva jutottam hozzá egy mesés aranyhegedűhöz.

Istennőm lehettél

…látom a sértődött merénylőt, ahogy ül az elszáradt tök alatt.
„A barbár harcosok felnéznek az ismeretlen égre és félőn remélik, hogy életük nem véletlen.
Máskor meg vadászrepülők rombolják le a két rossz várost. A kémek futtukban hátra sem mernek nézni. Estére minden férfi, nő és jószág halott. Példa lett statuálva belőlük. Történet lett belőlük. Bűnükből lett A bűn. És ahogy a tinédzserből fásult öregember, hasonlóképpen lett a vágyból egy Főbűn, az élvezetből pedig legféltettebb titok.
A félelemből pedig Szeretet.” – Puskát minden halálfélőnek (Karats Nub Abyss)

Látom a történet egyik végét Budán. Ahogy sétálok a nyirkos járdán egy tömbház bádogereszes tövében. Megposhadok a látványtól.

Ez az a pont, ahol meg kell, hogy említsem az olvasónak: a forma követi a tartalmat. Hosszú és fáradalmas történetmesélés elején vagyunk. Semmiképpen sem emelkedő vagy dinamikus.

Miért hagynám abba a dohányzást

Tegnap este úgy döntöttem, abbahagyom a dohányzást.

A zongora

Őrült volt és csak játszott a zongorán mintha az élete múlna rajta
Görcsben voltak kezei és úgy érezte, hogy mindenki a meggörbült hátát nézi. Megállt:
 – Kvark! Kvark!  – kiáltotta zavarában a mikrofonba, amitől mindenki felkapta a tekintetét a gyertyával világított asztalok poharairól.

Szalvéta

Milyen időlegesek ezek a péntek esték.

Sántít az ember, ha megtudja, hogy egyedülségre kényszerül.

Sárgulóban

Talán ma van a nyár leghidegebb napja.
Bár felesleges hitegetnem magam, hiszen ősz van.
Miért is lenne holnap melegebb?

Ez egy ilyen dolog.

Okolt okozat

 – írás és alkohol.

Alany és állítmány.
Én leülök.

Te Alany, ki Én voltam és lettél állítván: részeges fektetvén szenvedő.

Évnyitó

Pár napja csak nézelődöm és olvasgatok, ezért most úgy érzem eljött az évnyitó ideje és olyan várakozással teli vagyok, mint egy kis negyedikes, szeptember elején.